Ferencváros a fõváros IX. kerülete. Nevét 1792-ben kapta abból az alkalomból, hogy I. Ferenc trónra lépett. A fővárosra jellemző sugaras-gyűrűs szerkezetet tekintve, ha kifelé haladunk a kerületből, egyre kevésbé városias képet látunk. A Belső-Ferencvárosi rész, ami a Vámház körút, ismertebb nevén Kiskörút és a Ferenc körút, aminek ismertebb neve a Nagykörút közötti terület a legrégebbi terület.
A Középső-Ferencváros a Nagykörút és a Haller út közötti rész. Sokáig a város határa és árvízvédelmi vonala volt a Haller út. Szintén a középső részhez tartozik a Soroksári út és a Vágóhíd utca menti térség, ahol régen malmok valamint a mezőgazdasággal kapcsolatos ipari tevékenységek álltak. A harmadik nagy terület, a Külső Ferencvárosi rész újabb három részre tagolható, a Soroksári útra, Gubacsi útra valamint a Mester utca menti részre.
Múltját tekintve a középkorban itt majorságok voltak. Majd a XVIII. században kialakult itt egy település, a Ráday és a Lónyay utcák környékén, de rövidesen a dunai árvíz áldozata lett, 1799-ben. Próbálták újjáépíteni a házakat, de az 1838-as árvíz az előzőnél is nagyobb károkat okozott. Harmadjára is hozzáláttak a rekonstrukcióhoz, akkor azonban már kővel és téglával építették a házakat. Erősítésként pedig a Duna partján gátat emeltek, az alacsony részeket pedig feltöltötték. A XIX. század II. felében iparosodás indult meg, melynek következtében vágóhíd, öt malom, közraktárak épültek 1881-ben, melyeknek kihasználtsága a II. világháborúig jelentős volt.
A századfordulón létrehozták a Központi Vásárcsarnokot, aminek építése 1894-ben kezdődött el, s mivel az átadás előtt pár nappal tűzvész okozott benne károkat, így 1897. február 15-én tudták átadni az épületet a nagyközönségnek. A II. világháború alatt romba dőltek bizonyos részei, azóta vesztette el régi hangulatát, ugyanis oda nem illő elemekkel pótolták. Ennek ellenére 1977-ben műemlékké nyilvánították és a főváros egyik legrangosabb középületévé vált.
A Soroksári úton épült a Fésűsfonó és Szövőgyár Rt. 1922-ben, amihez a fegyvergyári épületeket alakították át textiltermelési célokra.
1893-ban Budapesten két cég nyújtotta az áramot. A központi telephelyen kívül öt transzformátorház közül az egyik a IX. kerületben volt, a Liliom utcában. Az ipar fellendülésén túl, olyan esztétikus épületeket is alkottak itt a XIX. században, melyek a mai napig is, nem csak a kerület, de a főváros jelentős emlékei is. Ilyen az Iparművészeti Múzeum, Ferencvárosi plébániatemplom, Kálvin téri református templom. A Dandár Népfürdő 1930-ban épült eredetileg tisztasági fürdőnek, de az 1978-as felújítás óta gyógyfürdőként működik.
Régen tartálykocsival vitték a Paskal-kútból a vizet. A szórakozást tekintve az első lóversenyteret Széchényi István, Wesselényi Miklós és Heinrich János kapitány hozta létre 1826-ban az Üllői út és a Soroksári út közötti gyep kibérlésével. Az első versenyt 1827-ben rendezték meg, ami nagy sikert aratott, s ezután évenként megismétlődött.
Szintén a XIX. századhoz köthető a városias életmód. Stern József 1860-ban építette fel a kioszk-divatáruházat, ami villaszerű, kertes építmény. Nem sokkal később 1912-ben Bajor Gizi édesapja Beyer Marcell vette meg az épületet, hogy kávéházat üzemeltethessen ott. Sajnos az épületet két év után elbontották, így már csak képi emlék van róla. A Kálvin téren 1922-ben Fenyves Dezső építtetett 2 emeletes áruházat, mely hamar népszerűvé vált.
Budapest IX. kerületéről sokaknak a labdarúgás jut először eszébe. Nem csoda, hisz jelentős múlttal rendelkezik ez a sport a kerületben, ugyanis a Ferencvárosi Torna Club 1900. március 25-én játszotta első meccsét. Akkoriban a focipálya a Külső-Soroksári úton állt, ezt 1911-ig használta a Club.
